Felérve a Nagy Hideg-hegy 864 méteres magasságába mosolyogva nézem a tányéros felvonókat, a  hóágyut, sőt még ratrakot is látok. Ugyan még csak október van, tehát hó még nincs, de azt hiszem érdemes lesz idén télen is fellátogatni ide, mert tartogat még izgalmakat ez a táj. 

A találkozó Kismaroson volt, innen autóztunk fel Királyrétre, sajnos a kisvasút most kimaradt, pedig nagyon szerettem volna nosztalgiázni, ugyanis az egyik legszebb családi kirándulásunk alkalmával, úgy 25 évvel ezelőtt jártam erre utoljára. Na sebaj, majd legközelebb!

Az alsó parkolóban álltunk meg (I. Zóna), itt a parkolásért egész napra 700 forintot kérnek. A kicsit feljebb levő  Cseresznyefa parkoló már II. Zóna, itt 1000 Ft a napidíj. Az irányítótáblák szépen jelzik, merre lehet indulni, mi most a Nagy Hideg-hegyet vettük célba, ami a tábla szerint 7,5 km-es távolságra van egész jó kis szintkülönbséggel.

A betoncsíkon indulunk el a kék kereszten, ami lassan be is vezet az erdőbe, páfrányok mindenfele, csörgedező patak,  varázslatos a környzet. Majd a jelzés elfogy és ismét a betoncsíkon találjuk magunkat. Szuper időt fogtunk ki, ugyan még hideg van, de a nap szépen süt, és a táj gyönyörű . A jelzést meglelvén folytatjuk utunkat majd egy kereszteződésnél a kék kockán haladunk tovább a Nagy Hideg-hegy irányába. (Aki a kék kereszten halad tovább az a Magas Tax-ra érkezik.)

Az út utolsó szakasza már szinte végig emelkedik, ennek megfelelően a tempónk kezd lassulni, de nemsokára már látjuk is a tányéros felvonót, a sípályát, azaz mindjárt fennt vagyunk!

A túristaház még az 1930-as években épült tekintettel a terület jó adottságaira. Érdekesség, hogy 1940 és 1980 között 700 méteres magasság felett  évente akár 90-100 havas nappal ajándékozta meg a természet ezt a területet. Gyakran a hótakaró 30-40 cm-nél is vastagabb volt. 1947-ben készült az az északi oldal sípályája, síugrósánc is épült, illetve itt adták át az ország első sífelvonóját. (Forrás: www.nagyhideghegy.hu)

Manapság nem tudom hány nap síelhető ez a terület, illetve, hogy a felvonók mennek -e, de majd télen, hóban is teszünk erre egy túrát, és meglátjuk!

Kisebb pihenő után elindultunk visszafelé a Rakodó irányába,  majd egy jobb kanyarral a piros sáv jelzésen  Királyrét felé vettük utunkat. Valahol elnézhettük a dolgot, mert egy soha véget nem érő lejtmenetbe keztünk, mint utóbb kiderült a Tax-i nyiladékon ereszkedtünk le. Felfele ez biztosan kellemetlenebb lett volna.

Így nyúlt a túránk majnem 7 óra hosszúságúra és 17,23 km-re. 

A túra hossza: 17,23 km
A túra ideje: 6 óra 54 perc
Szintemelkedés: 624 méter
Vízfelvételi lehetőség: indulás előtt gondoskodjunk folyadékról, de felérve a túristaházban lehet innivalót kapni
Harapnivaló: A túristaházban meleg-hideg étel is van
Öltözék/Cipő: Túracipő ajánlott a köves talaj miatt

A Visegrádi-hegységben Pilisszentlászló és Visegrád között mintegy 5 km hosszan kanyarog a gyönyörű és kalandos Spartacus-ösvény. Ez az útvonal az 1930-as évek óta létezik,  főként vadászati célokra használták, persze sokan már bejárták azelőtt, hogy hivatalosan is átadták volna. Na valamikor ekkortájt - a hivatalos átadás előtt -  2015-ben hallottam én róla először.

A nevét valamikor a 60-as években kapta, mégpedig egy cserkész egyesületről -  egész pontosan a Helyi Ipari Szövetkezetek Spartacus Túrista egyesületéről -, akik szerették volna ha az ösvény túrista úttá válik, de az erdészet sajnos akkor még nem járult hozzá, ennek ellenére a név ráragadt. A 70-es években már a térképen is úgy szerepel: Spartacus-ösvény. Az út jelöletlen maradt egészen 2015 szeptemberéig, amikor a Pilisi Parkerdő engedélyzte az útvonal felfestését, így immár hivatalos túristaúttá vált.

A túrát egy jó meleg júliusi napra időzítettük. Kiinduló pontunk Pilisszentlászló volt ahová autóval érkeztünk. Igazából kétfele is elindulhatunk (körtúra lévén), kinek merre tetszik, mi jobbra vettük az útirányt a zöld sáv jelzésen.  Egy ideig a házak között sétálunk, majd ahogy elhagyjuk a házakat több kegyhellyel is találkozunk. Ahogy elértük az erdőt nemsokára megláttuk a túrát jelző táblát, ami persze senkin ne risszaon el, szépen kiépített, biztonságos, könnyen teljesíthető útvonal.

Kis vékonyka erdei utakon sétálunk,  gyönyörű az erdő, sehol senki, ennek külön örülünk. 

Az Apátkúti-völgyben elérjük a Jenő-kunyhót itt megállunk, és megpihenünk egy kicsit. Maga a kunyhó jó állapotú, de belűről elég elhanyagolt. Nyitva találtuk mert a sorozatos feltörések miatt ma már nem zárják. A gerendaépületet Horthy Miklós építettette, neve pedig testvérének Jenőnek az emlékét őrzi.

Innen elindulunk visszafelé a piros sáv jelzésen, kényelmes tempóban, patak mellett sétálva, míg visszaérünk a kiindulási pontunkra Pilisszentlászlóra. 

A túra hossza: kb. 15 km (mi 14,78 km-t mértünk)
A túra ideje: 4 óra 15 perc
Szintemelkedés: 202 méter
Vízfelvételi lehetőség: indulás előtt gondoskodjunk folyadékról
Harapnivaló: Az Apátikút-völgyben, aki szeretné a Pisztrángost látogassa meg. Sokan vannak, erre készüljünk!
Öltözék/Cipő: Évszaknak megfelelően/Túracipő ajánlott

A  Wolfgangsee partján állva a szemben magasodó Schafberg csúcsán végre megpillantottam a pontnak tűnő „kis házat”. Nem volt ez más, mint az 1783 méter magasra épült Schutzhaus zum Himmelspforte az Alpok menedékházainak aggastyánja, ahová holnap készülünk! A program meglepetés volt a Mamáéknak, így gyermeki izgalmamat alig tudtam palástolni az indulás reggelén.  

Csodálatos napsütéses reggelre ébredtünk. Szállásunkról, St. Gilgengből egy rövid kb. 17 km-es autózásra elértünk St. Wolfgang városkáját. Innen indul ugyanis a Schafbergbahn a hegycsúcsra.

A pálya mindössze egy év alatt épült fel még 1892-93 között. Máig ez Ausztria legmeredekebb gőz hajtotta fogaskerekűje.  A hosszát tekintve 5,85 km, legnagyobb meredeksége eléri a 26%-ot.  A távot a kocsik kb. 40 perc alatt teszik meg legyűrve ezzel a figyelemre méltó szintkülönbséget, mely a kiindulástól a csúcsig 1190 méter. Az első állomás az 1015 méteren levő Dorneralm, ahol a gőzmozdonyt újratöltik vízzel. A középső állomás a Schafbergalm 1363 méteren, itt ki lehet szállni, és a csúcsig fennmaradó utat gyalog megtenni.

Természetesen nemcsak nosztalgia gőzmozdonyok közlekednek, a flotta az alábbi járművekből áll.

Öt történelmi gőzmozdony, melyek 1893-ban és 1894-ben épültek, négy olajjal üzemelő modern gőzmozdony 1992-es és 1995-ös építésűek, egy 1964-ben épült veterán dízelvagon valamint további két elektromos dízelmozdony. Ezen kívül tizenöt személyszállító és öt tehervagon gondoskodik az utazóközönség kényelméről és a csúcsra történő teherszállításról. Csak érdekességképp jegyzem meg, hogy a nosztalgia gőzmozdonyok esetében a gőz növelése 4 órát vesz igénybe, a szerelvény egy hegyi út során 500 kg szenet és 3000 liter vizet használ el.

A fogaskerekű a csúcson

A csúcsra érve olyan nyugalom szállja meg az embert, melyhez foghatót ritkán éreztem! Szép idő van így egészen a Dachstein-i csúcsig ellátni. Maradni szeretnék, örökre!!! Minden reggel itt ébredni, de beszéljenek helyettem most a képek!

A Schutzhaus zum Himmelspforte, Auszrtria legöregebb menedékháza, mely nevét egy közeli sziklakapuról kapta

A végállomás, sehol senki...

A hihetetlen helyre épült menedékház, páratlan kilátással...

 ... és a másik irányba

A Schafberspitze hotel

A csúcsra gyalogszerrel is fel lehet jutni megközelítőleg 3 óra alatt. Indulhatunk St. Wolfgangból vagy akár St. Gilgenből, a Mondsee-től és az Attersee-től. 

A fogaskerekű áprilistól 30-tól október 26-ig közlekedik, a szezon alatt napi rendszerességgel. A völgymenetre a jegyeket a hegyi állomáson adják ki, így ott jelezni kell, hogy mikor szeretnénk lemenni. Egy hegy-völgymenet teljes árú ára 34 euró, de persze létezik gyermekjegy, nyugdíjas jegy és családi jegy, sőt kutya jegy is! :-)

A menetrendről és a jegyekről bővebben a www.schafbergbahn.at oldalon lehet tájékozódni. 

Mindenképp érdemes egy napot rászánni, ha szép időnk van mert felejthetetlen, magával ragadó élmény!

Majdnem két teljes napja itthon vagyok, de még most is azon jár az eszem, hogy férhet bele 48 órába ennyi szépség? A hegyek látványa mindig is lenyűgözött, nagy hatással volt rám, de most valami elképzelhetetlen érzés járta át mindenem! Nem tudtam betelni a látvánnyal, és komolyan a sírás környékezett, persze a jó értelemben.  Nem egy klasszikus Salzburgi túra története következik most, azt hiszem több felvonásban, mert annyi, de annyi szép helyen jártunk.

Jó néhány leírást átböngésztem a neten, mire kialakult a kép a mi utazásunkról. Mivel több helyen is azt olvastam, hogy amenniyben Salzburgba készülünk, ne ott szálljunk meg. Több okból is. Egyrészt mert iszonyú drága, másrészt pedig mert van még bőven a környéken látnivaló. Tehát így bukkantam szálláshelyünkre a varázslatos St. Gilgen városkájára, mely Salzburgtól cirka 29 km-e található.

A városka  Salzkammergut legnagyobb tavának partján fekszik a Wolfgangsee  ölelésébe  hazánktól mindössze 5 -5 és fél órányi autózásra. 2005-ben hivatalosan is „Mozart falunak” nyilvánították, annak ellenére, hogy maga Mozart sosem élt itt, azonban édesanyja ebben a városkában született, és nővére Nannerl is itt élt. Sokan azt gondolják Salzkammergut Salzburg tartomány része, de a hiedelemmel ellentétben mindössze csak 16 százaléka tartozik hozzá.  Földrajzilag Salzkammergut tulajdonképpen Felső-Ausztria, Salzburg, és Stájerország között megosztott területet jelenti, melynek legnagyobb részét Felső-Ausztria birtokolja.

Kilátás a hegyekre a Wolfgangsee partjáról

A Mozartplatz és a Mozarthaus

Salzkammergutról mindenkinek a sóbányák jutnak eszébe és persze a világörökség részét képező Hallstatt festői városkája, de aki kicsit tovább böngészik, olyan gyöngyszemekre bukkanhat, mint St. Gilgen vagy St. Wolfgang. 

Mivel a gyalogszerrel történő túrázás most nem volt cél - tekintettel a velünk tartó idősebb korosztályra - így igyekeztünk ennek megfelelő programokat választani. Később azért leírom, hogy milyen opciók vannak a hegyek meghódítására, mert eldöntöttem, ide mindenképp visszatérünk még túrázni!!!

Addig is egy kis válogatás a St. Gilgen-i varázslatból. :-)

 Egy gyönyörű vendégház a Kirchenplatzon

 A Schafberg és a tetején pontnak tűnő menedékház, mely Ausztria legrégibb menedékháza

Folytatás nemsokára St. Wolfgang és a Schafberg következik!

Az úgy történt, hogy éppen felfedezi való dolgom akadt a Huszonnégyökrös-hegy környékén. Terepfutáshoz keresgéltem helyet magamnak, mert mint tudjuk a beton nem embernek való dolog.  De hogy miért lett a hegy neve Huszonnégyökrös? Nos, erre Thirring Gusztáv szerint két legenda is létezik. Az egyik szerint egy kövér mészáros fogadott 24 ökörben, hogy egyvégtében fel tud futni a hegy lábától egészen a csúcsig. A fogadást ugyan megnyerte, de a csúcsra felérve meghalt. A másik szerint pedig a törökök 24 ökörrel húzták fel a hegy tetejére az ágyúkat. Na de ennyit a legendákról, lássuk ezt a rövike kis túrát!

Azt hiszem a Budaörseiknek nem mondok újat ezzel a rövid kis  túrával, de aki a belsőbb kerületekből érkezik, és a nyugisabb helyeket kedveli, annak kiváló  lehetőséget kínál ez a hely. Túránk kiinduló pontja a Budaörs végén található volt Csiki csárda. A csárda sajnos már nem működik, így ne várjuk forró teát, vagy egy jó tányér gulyást.

Autóbusszal a Csiki-csárda megállónál leszállva a Csiki utcán indulunk. Aki autóval érkezik itt vagy egy picit előrébbb le tud parkolni. Jobbra fordulunk az Orchidea utcára majd egy újabb jobbra tarts után a Tárogató utca meredek kaptatója mentén egyszer csak az erdő szélen találjuk magunkat. Itt el is indulhatunk a sárga sáv jelzésen. Érdemes nem elfordulni jobbra az első lehetőségnél, hanem követni a most már sárga háromszöget és felmenni a Huszonnégyökrös-hegy tetejére. Az út bal oldalán vár minket néhány pihenő, ahova ki lehet sétálni megcsodálni a tájat. 

 Kilátás az egyik pihenőtől, a távolban a Törökbálinti-tó

Ahogy felérünk, alattunk a Budakeszi-árok, a 288 méter magasságból balra letekintve pedig a német-magyar katonai temető innen apró pontnak tűnő kőkeresztjei láthatóak. Ez az ország legnagyobb II. világháborús katonatemetője. 

A német-magyar katonai temető a magasból

Visszafele indulva az első lehetőségnél balra fordulunk és a sárga sávot követve, pici szűk ösvényeken végigcsodálhatjuk Budaörsöt, a Törökugrató és a Kő-hegy szikláit. 

Utunkat a sárga sáv jelzésen folytathatjuk a Normafa irányába, vagy visszafordulhatunk és visszatérhetünk a kiinduló pontunkra.  Aki nem szeretne ugyanazon az útvonalon az erdőben visszatérni az egyenesen a Felsőszállás utca irányába, majd jobbra fordulva a Sóvirág utcát követve a házak között is mehet. Csak halkan jegyzem meg, hogy ez az út pontosan a Hollósy cukrászdához vezet, ami kihagyhatatlan a túra végeztével.

Aki a bal fordulót választja  a sárga sávot végigkövetve  elérkezik a Sorrento sziklákhoz, majd a jelzést követve akár Makkosmáriáig is eljuthat,de erről a hosszabb túráról majd egy későbbi bejegyzésben.

A túra hossza: kb. 5 km
A túra ideje: 1,5 -2 óra
Szintemelkedés: 181  méter
Vízfelvételi lehetőség: A hegyen nincs, így indulás előtt gondoskodjunk folyadékról
Harapnivaló: Visszafele a cukit ki ne hagyjuk! :-)
Öltözék/Cipő: Évszaknak megfelelően/Túracipő ajánlott